fürösztés     részlet     68/102 cm vízfestmény     no.14     1934
Rökk Szilárd díj      1934
Horváth gyűjtemény     Sopron

a korai 1930-as években találja meg a festés technikájában is azt a kifejezési módot, melyhez élete végéig hű marad. Horváth József szeme puhán látott, puhábban, mintsem azt akár olajban, akár temperában, pasztellben vagy a megszokott akvarellben ki lehet fejezni. Ezért áttért a vízfestésnek egy új módjára: a festésre a vízzel leöntött Whatman papíron. Ez a technika — különösen nagyméretű képein — rendkívüli festői koncentrációt és lélekjelenlétet követel a tökéletes rajztudáson felül, hiszen a papír száradásának gyorsan változó fokozatait kell másodpercnyi pontossággal kihasználni a színek felrakására és a tónusok egybehangolására. És az eredmény? Bársonyosan puha, szinte lélegző árnyékok, foszforeszkáló, villódzó fények és — összhatásban — tökéletes összefogottság, egymásba olvadás, egység. Ezzel az új technikával felvértezve, most már alkotóereje javát arra összpontosította, amit a festészet legmagasabb feladatának érzett — az aktfestésre. A mezítelen emberi test opalizáló fényeinek, a finom szürkék ezernyi változata kifejezésének parancsoló vágya megindítja az aktképek hosszú sorát. Így 1932-ben megfesti nagy, kétalakos aktkompozícióját, a Magyar szamaritánust, melyet a Fővárosi Képtár vásárolt meg, de sajnos 1945-ben elvesztett.
És jöttek sorba az egészséges női test szépségét hirdető és minden erotikát a szándék tisztaságával kirekesztő aktképek. A Tükör előtt című képeinek első változatával megnyeri az I. osztályú Állami Akvarell díjat 1934-ben, a Fürösztéssel, ugyanabban az évben, a Röck Szilárd díjat. Zártságában, szoborszerű felépítésében és tónusra hangolt színfukarságával ez a kép Horváth életművének egyik legjelentősebb alkotása
Becht Rezső     1961

kiállítás
állandó kiállítás     Sopron     1972…